Főoldal

5/07/2016

Na, és akkor mi van?

A címben szereplő kérdés és az ehhez kapcsolódó félelmeink és gátlásaink volt az alap gondolata Almási Kitti pszichológus városunkban tartott önismereti előadásának.

Fotó: avertesagoraja.hu)
A humoros, hétköznapi példákkal színesített előadásból megtudhattuk, hogy a legtöbb embernél hihetetlen gátlásokat tud az okozni, hogy folyamatos figyeli a környezete felé irányuló reakcióit és ezek alapján cselekszik, vagy éppen nem cselekszik. Nem mer új dolgokba belevágni, nem mer kilépni a régen megromlott kapcsolatból, de akár a leghétköznapibb dolgot nem meri megcselekedni, pl. egy kissé "kihívóbb" ruhát felvenni, mert mit fognak gondolni róla?

A pszichológusnő szerint ezeket a korlátokat magunknak állítjuk föl azzal, hogy sokkal negatívabb jövőképet képzelünk magunk elé valamivel kapcsolatban, mint ami bekövetkezhet. Minél többször gondolunk arra egy-egy cselekedetünk kapcsán, hogy vajon az másoknak tetszeni fog-e, annál inkább óvatosak leszünk: nem merünk kilépni a komfortzónánkból, ezáltal lehetőségeket hagyunk ki, sok mindenről lemaradunk. Pedig csak annyit kellene kérdezni magunktól: ... és akkor mi van? Mi van akkor, ha valami nem sikerül, vagy ha valaki nem fogad el? Érdemes-e azért lemondani saját vágyainkról, céljainkról, életünk alakításáról, csak hogy a mások által "elvárt" életet éljük?

Természetes, hogy próbálunk alkalmazkodni a környezetünk elvárásaihoz, de ne minden áron tegyük. Mert ahogy Almási Kitti mondta: azért még senki nem kapott kitüntetést a halála előtt, mert egész életében mindenkinek megfelelt. Egy kísérletben idős embereket kérdeztek arról, hogy mi az, amit máshogy csinálnának, ha újra kezdhetnék az életüket. Szinte egyöntetű volt a válasz: nem szalasztanák el a lehetőségeket, amik szembe jönnek velük.

A feladat nem egyszerű, de kivitelezhető: merjünk bátran, szorongásoktól mentesen élni, mert csak így érdemes!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése